Pizza története:
Maga a pizza szó az olasz "picea" szóból ered, melyet a rómaiak a kenyér kemencében sütésének leírására használtak.
A pizza első feltűnése a dél-itáliai görög kolóniák idejére tehető. A pizzát Vergilius Aenisában említik először. A Cato (kr.e 209-149) által írt Róma történetében is említ egy "lapos kelt tésztát, melyet olívaolajjal, fűszerekkel és mézzel édesítenek, és köveken sütnek meg". A kr.u. 79-ben "elpusztult" Pompei maradványai között a régészek olyan üzleteket tártak fel, amelyek a mai modern pizzériák elődeinek tekinthetők.
Ezek a pizzák azonban még különbözőek voltak a ma ismert pizzától. Eredetileg a pizza kenyértésztából gömbölyített, lapított, különböző zöldségekkel megrakott lángos volt. Továbbá, a korai pizza elkészítésénél paradicsom helyett mézet használtak, hiszen a paradicsom ekkor még ismeretlennek számított Európában. A XVI. században az amerikaiak ugyan behozták a paradicsomot Európába, de ekkor számos európai még azt gondolta, hogy a paradicsom mérgező (és valóban az is néhány fajtája). Így csak a XVIII. századtól használtak paradicsomot a pizza elkészítéséhez, főleg Nápoly szegénynegyedeiben volt ez divat. A pizza Nápoly igazi turistalátványossága lett. A Nápolyba látogatók elzarándokoltak a város szegénynegyedeibe, hogy kipróbálják a helyi specialitást.
A modern pizza feltalálását nápolyi Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki az 1780-ban alapított és ma Pizzeria Brandi néven még mindig működő Pietro e basta cosi sütödében dolgozott. 1889-ben a szavojai I. Umberto király és Margherita királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. A pizza az olasz trikolór színeiből épült fel: zöld (bazsalikom), fehér (mozzarella) és piros (paradicsom). Készítője elnevezte Margherita pizzának, a királynő után, tehát ez volt a legelső pizza, és innen ered sokak kedvenc pizzájának a neve.
1830-ig a pizzákat nyitott standokon árulták, és utcai árusok kínáltak őket. Az első mai értelemben vett pizzéria 1830 környékén nyílt meg Nápolyban, a neve Pizzeria Port`Alba volt. Ekkor a pizza volt az egyetlen étel Nápolyban, amihez a szegény emberek hozzájutottak télvíz idején.
Nápolyi pizza 4 személyre eredeti recept alapján:
-
500g liszt
-
20g sörélesztő
-
2,5dl víz
-
10g só
Az élesztőt 5 kanál langyos vízben el kell keverni. (A víz hőmérsékletére nagyon kell vigyázni, mert a túl meleg, vagy a túl hideg vízben az élesztő nem tudja majd a tésztát kellőképpen keleszteni). Ezután 80g lisztet hozzáadunk, elkeverünk, és körülbelül 1 órát hagyjuk pihenni szobahőmérsékleten.
A megkelt gombócunkhoz hozzáadjuk a maradék lisztet, és lassan hozzáöntjuk a sóval elkevert szobahőmérsékletű vizet. Elkezdjük gyúrni a tésztánkat, amelyet egy jó 10 percig dagasztani kell, néha odacsapkodni a lisztezett nyújtódeszkához. A tészta akkor jó, amikor már teljesen sima a felülete, és látunk benne buborékokat. Ezután labdát készítünk belőle, lisztezett edénybe tesszük, a tetejére keresztet húzunk, letakarjuk vizes konyharuhával és szobahőmérsékleten hagyjuk pihenni még a kétszeresére meg nem duzzad. Ez általában 2-3 órát vesz igénybe. Abban az esetben ha a konyhánk hideg akkor úgy tudjuk a kelesztést elősegíteni, hogy a sütőnket 200 fokra felmelegítjük, majd kikapcsoljuk, és 10 perc elteltével beletesszük a pizzatésztánkat.
A megkelt tésztát ismét belisztezzük, átgyúrjuk energikus mozdulatokkal, majd kinyújtjuk, a tepsibe helyezzük, még 1 órát kelesztjük és kész a pizza tésztánk.
Pizza Margherita
-
pizza tészta
-
paradicsom szósz
-
mozzarella sajt
-
bazsalikom
-
olivaolaj
A tésztánkra paradicsomszószt teszünk, majd a felszeletelt mozzarella sajtot. Ezután meglocsoljuk olivaolajjal, és a felmelegített sütőben (220-250 fok) 15 percig sütjük. A kész pizzára friss bazsalikom levelet szórunk.
Sfogliatelle:
-
-
-
20 g só
-
-
4 db tojás
-
250 g búzadara
-
-
-
-
1 csomag vaníliás cukor
-
csipet fahéj
A leveles tészta elkészítése:
A lisztet, a sót, 3 tojást, és a hidegvízet összekeverve el kell kezdeni a tésztánkat gyúrni, amikor már jól összegyúrtuk ezeket az alapanyagokat, akkor egy labdát készítünk belőle, follpackba tekerve 30 percre a hűtőszekrénybe tesszük majd kivesszük kinyútjuk a tésztát, és a tetejére kenjük a sertészsírt. (Mivel a műveletet 6-szor kell megismételni és a végén is még szükség van a zsírra így óvatosan bánjunk a mennyiséggel) Ezután összehajtjuk a tésztát, méghozzá a sarkokat húzzuk középre így a sertészsírt teljesen eltakarjuk, sőt a nyújtófával még kicsit nyújthatunk is rajta, így teljes egészében a zsír beivódik a tésztába, majd kettéhajtjuk és 15 percet pihentetjük. Ezt a műveletet még 5-szor ismételjük, és rakjuk a 6-szor hajtogatott tésztánkat 30 percre a hűtőbe. Majd kivesszük és nagyon vékonyra (1mm vastagságú) elnyújtjuk a tésztát, a tetejét zsírral megkenjük és feltekerjük. A nápolyi asszonyok szerint a feltekert tésztának 7-
Töltelék: a túrót, a porcukrot, a vaníliás cukrot, az apróra vágott kandírozott gyümölcsöt, 1 tojást, és a kihűlt búzadarát (a búzadarát vízzel, egy csipet sóval felfőzzük) összekeverjük, és ezzel töltjük a szélekről.
A sütés 200 fokon 15 percig, majd 180 fokon újabb 10 percig.
· 10 db közepes méretű citrom
·
·
· fél liter víz
Az első lépés jó alapossan megmossuk a citromokat, és nagyon vékonyan levágjuk a héját. Figyelem a fehér része a citromnak nem kell a limoncelloba, így ezt nem szabad belevágni. A levágott héjakat tegyük egy vágódeszkára, és vágjuk vékony csíkokra. Majd a citrom csíkokat tegyük egy légmentesen lezárható üvegbe, öntsük rá az alkoholt és 15 napig hagyjuk így pihenni.
A 15 nap leteltével először készítsünk cukorszirupot. Egy lábasba öntsük bele a cukrot és a vízet, majd főzzük fel. Ezután zárjuk el a gázt, és a szirupot hagyjuk kihűlni szobahőmérsékletre.
Majd vegyítsük a citromcsíkokkal teli alkoholt, és a szirupot. Szűrjük át többször az elkészült limoncellonkat, hogy ne maradjon benne citrom darab. A végén töltsük üvegbe, hagyjuk egy pár napig száraz hűvös helyen pihenni. Ezután rakjuk a mélyhűtőbe, és már fogyaszthatjuk is a házilag készített finom likőrünket.
.jpg)